Bizonyos fajok, mint a kékcinege, a széncinege, a fehérkarmú vércse és a szajkó korábban rakják le tojásaikat, és összességében több tojást raknak, hosszú távon azonban az alkalmazkodás tempója nem elegendő a faj megőrzéséhez – mondta Viktoria Radchuk, a Leibniz-IZW kutatója.
„Van egy hézag a tulajdonképpeni és az ideális költési időszak között. Többek között akkor lenne optimális, amikor a természet a legtöbb táplálékot kínálja” – mondta a szakértő. Bizonyos fajoknál egyáltalán nem működik az alkalmazkodás, például a lumma esetében. „A madarak nem érzik, hogy megváltoztak a körülmények, és hogy szaporodási ciklusuknak alkalmazkodnia kellene” – hangoztatta Radchuk. Az eredmények aggasztóak – tette hozzá.
Még nyugtalanítóbb az a tény, hogy az elemzett adatok túlnyomórészt olyan fajokra vonatkoznak, amelyekről ismert, hogy viszonylag könnyen viselik a klímaváltozást.
„A ritka és veszélyeztetett fajok alkalmazkodási képességét még elemezni kell. Attól tartunk, hogy ezen fajok túlélésének prognózisai még pesszimistábbak lesznek” – mondta Stephanie Kramer-Schadt, a Leibniz-IZW ökológiai dinamikával foglalkozó részlegének vezetője.